Prikazivanje članaka po tagu egy

nedelja, 13 jun 2021 16:23

Kiállítás megnyitó Simul Valentin Varga

* Június 15-én, kedden a zombori "Laza Kostić"  Művelődési Központ galériájában 19 órakor Varga Valentin "Simul" című kiállításának megnyitójára kerül sor. - adta hírül a "Laza Kostić" kulturális központ szervezője Zomborban
 
A látogatóknak lehetőségük nyílik, a megelőző intézkedések tekintetbe véve, a hivatalos megnyitó és a beszámoló után azonnal meglátogatni a kiállítást: élő közvetítés útján elérhető lesz a Kulturális Központ Facebook-oldalán.
 
A kiállítás június 26-ig tart.
 
Röviden néhány szót a kiállításról:
"Varga Valentin művészete az 20. századi európa hagyományait és a modern művészetének  nyomait hordozzák. Állandó filozófiai kérdés a lét és a nem létezés két szélső pontja között. A szellemnek és az anyagnak nincsenek örök formái, minden változásban van, és egy állandó zűrzavarban, megjelenésben és eltűnésben ... "(Szombathy Bálint)
 
Életrajz:
Varga Valentin 1990-ben született Újvidéken. 2008-ban befejezte Újvidéken a "Bogdan Šuput" tervezői középiskolát művészet technikusként. 2014-ben diplomált a szarajevói Képzőművészeti Akadémián, a Festészet Tanszéken, Amer Bakšić professzor osztályában. Eddig két egyéni és több kollektív kiállításon mutatta be munkáit. Számos művésztelepen vett részt Szerbiában és külföldön is. Tagja a SULUV-nak és a CtrlV Art művészeti csoportnak. 2015 óta a "TAKT" művésztelep (Temerin Art Creative Colony) szervezője. Jelenleg az újvidéki Művészeti Akadémia mesterképzésén végzős hallgató, Goran Despotovski professzor vezetésével.
 
Pokrajinski sekretarijat za kulturu, javno informisanje i odnose s verskim zajednicama je sufinansirao projekat "Svi jezici - jedno blago" aplikanta Udruženja "Podium" putem medija Novog Radio Sombora na Konkursu za sufinansiranje projekata proizvodnje medijskih sadržaja iz oblasti javnog informisanja za 2021. godinu. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove Pokrajinskog sekretarijata za kulturu, javno informisanje i odnose s verskim zajednicama, koji je dodelio sredstva.  
 
A médiatámogató és tudósítást az Új Zombori Rádió készítette.
(Minden szerzői jog az Új Zombori Rádió tulajdona)
Objavljeno u A nap hírei
Tagovano
četvrtak, 14 novembar 2019 22:55

Írók a könyvtárban

* Két meghívást is kaptam párhuzamosan, az egyik a Magyar Polgári Kaszinóba szól, ahol egy szerb ajkú szerző, szerb nyelven megjelentetett kötetét mutatják be a közönségnek, a másik pedig a Bielitzky Károly Városi Könyvtárba invitál, egy magyar nyelven folyó promócióra. Úgy tűnik, mintha eltolódtak volna a pólusok, a hangsúlyok

Amióta a Kaszinó magyar állami támogatásból teljesen megújult, megszépült, a város egyik legreprezentatívabb helyévé vált, számos civil szervezet tart dísztermében közgyűlést, tanácskozást, képzést, otthont ad német, horvát, bunyevác, szerb gyermekszínjátszók bemutatkozásának, sokác programoknak, multietnikus kulturális rendezvényeknek, miközben alapfeladatának, a helyi – értsd: nyugat-bácskai magyar közönség igényei kiszolgálásának is becsülettel eleget tesz. És ez így van rendjén. Évekig az a vélemény járta, hogy a zombori magyarság bezárkózott, gettósította magát, és be kell vallani, volt is ebben az állításban valami igazság. Most pedig, elég csak látni, mi minden zajlik a Kaszinóban, kiviláglik, hogy már szó se

A másik intézménynek, a Városi Könyvtárnak se volt makulátlan híre. Az önkormányzat által a közszolgálatban levezényelt leépítési cunami során innét rúgták ki a legtöbb alkalmazottat, érdekes módon a falun dolgozókat, köztük az összes magyart. Majd egy idő után a városban dolgozó, egyetlen magyar könyvtáros is fölmondást kapott.

Fél évtizeddel ezelőtt ugyanez az intézmény önzetlenül átvállalta a Dunatáji Herceg János Napok megrendezését, a Herceg János Irodalmi Díj alapítói jogait, és azóta szakszerűen végzi az e körüli feladatokat. S immár ezenkívül is helyt ad magyar nyelvű irodalmi esteknek. Mintha a korábbiaktól eltérő hangsúlyok érvényesülnének a két intézményben, mintha most vezekelnének korábbi önfejűségükért.

Végül még valami: a Herceg-díj legutóbbi átadását követően hangzott el, az írók műveinek a könyvtárban a helyük, miként az íróknak és a könyvbemutatóknak egyaránt. A magyaroknak is, hiszen a könyvtár az övéké is.

Erről jut eszembe, in bibliothecis loguuntur defunctorum immortales animae. Ifj. Plinius e mondatában azt állította, hogy a könyvtárakban a halottak halhatatlan lelke szólal meg. Szerencsére elmúlott az az idő, amikor az irodalomtörténet-írás és -tanítás úgy tartotta, hogy író csak halott ember lehet, lezárt életművel. Elmozdultak a pólusok, a könyvtárak kinyíltak az élő írók előtt. Ott a helyük, ott kell találkozniuk az olvasókkal. Aztán meg, hogy kiből válik halhatatlan, majd az Idő eldönti, de ez már nem ránk tartozik.

Fekete J. József (Magyar Szó)

Projekat „Novosti dana: Svi jezici jedno blago – multikulturalni Novi Radio Sombor“ sufinansira se iz budžeta grada Sombora. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.

Objavljeno u A nap hírei
nedelja, 13 oktobar 2019 19:08

Zombor, az elvesztett végvár

* Úgy hallom, Bácsgyulafalván, vagyis Telecskán 250 ház eladó. Nincsen aki lakja őket, nincsen, aki megvásárolja őket. Nem biztos, hogy pontos a hír, de kereken egy évtizeddel ezelőtt is már 150 ilyen-olyan ingatlannak kerestek új gazdát a településen

A faluban nem örültek neki, hogy a sajtóban megszellőztettem ezt a dolgot, azzal érveltek, hogy az elöregedett háztartások, elköltözött fiatalok után üresen maradt lakóépületek, mezőgazdasági létesítmények más falvakban is hasonló arányban megtalálhatók. Hát ez az, éppen ez a probléma lényege. Nem kellett kültelki sikátorokban bóklászni a többi településen sem ahhoz, hogy pókhálóval beszőtt kapuzárakra, elsötétített ablakokra, rosszabb esetben ledőlt tűzfalakra essen a pillantásom, a főutcák is rendre foghíjasnak mutatkoztak, tíz évvel ezelőtt ugyanúgy, mint ma.

Mindössze egyetlen telefonhívásomba került volna megtudni, hogy pontosan hány eladó ház van Bácsgyulafalván, de egyszerűen nem mertem érdeklődni, fájt a szívem az egykor gazdag, példás faluért, a házakért, amelyek közt gyerekből felnőtté váltam.

A múlt század 60-as és 70-es éveinek vendégmunkásai azért utaztak Nyugatra, hogy ott pénzt gyűjtsenek a további, itthoni boldoguláshoz. Aki nem politikai okok miatt távozott, az rendre hazatért. A 90-es években már nem a megélhetés, hanem a túlélés motiválta a szülőföldjüket elhagyókat, a polgárháborúval tönkretett ország semmi vonzerővel nem bír számukra. A hosszan elhúzódó nincstelenség és kilátástalanság a kivándorlás újabb hullámát indította el. Mindannyian látjuk, tapasztaljuk, egyedül a hatalom próbálkozik némi parasztvakítással, a statisztikába kapaszkodva, miszerint csökkent a munkanélküliek száma. Persze, csökkent, mert a munkanélküli kivándorolt, vagy egyelőre még csak ideiglenesen vállalt munkát más országban.

Fekete J. József (Magyar Szó)

Projekat „Novosti dana: Svi jezici jedno blago – multikulturalni Novi Radio Sombor“ sufinansira se iz budžeta grada Sombora. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.

Objavljeno u A nap hírei
nedelja, 14 jul 2019 22:56

Káposzta a csomagtartóban

* Idén szerencsénk volt az üdüléssel, hazatéréskor két nappal megelőztük a tülekedést, amikor a nyugati világban dolgozó vendégmunkások elindulnak haza, a balkáni országokba, köztük a nyaralókkal, akik július elsejétől foglaltak szálláshelyet valamelyik adriai üdülőhelyen. Vén rókák vagyunk már ebben, ismerjük az időzítést, és az olyan kis határátkelőket, ahol a személyzet szinte örül, ha arra téved valaki, mert különben megölné őket az unalom a szolgálat ideje alatt

Bezzeg, zöldfülű korunkban jártunk másként is. Egy ismertebb magyarországi fürdőhelyet vettük célba, és mivel akkoriban a kisebb határátkelőhelyek nem léteztek, a legnagyobbat voltunk kénytelenek használni, ráadásul kifogtuk a szabadságról hazafelé tartók éppen időszerű stampedóját. Kezdetben folyamatosan járattuk a kiskocsi motorját, bizakodván, hogy csak mozdul a sor, majd letettünk erről, ha moccantak előttünk bekapcsoltuk a motort, araszoltunk, kikapcsoltuk. Végül szégyenszemre úgy kellett áttolni az autót a két határállomás között, mert nem hagyta magát újra beindítani. Ekkorra már igencsak kétségbeesettek voltunk, hiszen több száz kilométer állt még előttünk, hazafelé is száznál több, de a visszaúthoz be kellett volna állnunk újra a sorba, és semmiféle kommunikációs eszköz nem állt rendelkezésünkre. Reménytelennek tűnt a helyzetünk, ezt látván egy sofőr, civilben autószerelő, akkor éppen turista, megkönyörült rajtunk, kocsijával meghúzta az autónkat, aminek természetesen lemerült az akkumulátora, és azt is elmagyarázta, hogy a tűző napon azért is hasznos, ha járatjuk a motort, mert akkor folyamatos a hengerek olajkenése és nem sülnek be a dugattyúk.

Azóta nem történt velünk hasonló eset, igaz, amióta légkondicionált kocsink van, nem is kapcsoljuk ki szívesen a motort. Meg a tömeget is kerüljük, noha időről időre belefutunk a magyar, vagy a horvát határőrök leplezetlen forgalomlassító tétlenségébe, de mi ez azok kálváriájához képest, akik órákat kénytelenek a határátlépésre várni a felhevült bádogszekrényben, a hátsó ülésen bömböl a gyerek, az asszonynak pisilnie kell, mint általában mindenkinek a járműben, a sofőr meg azt számolgatja, miként pótolhatná a várakozással elvesztegetett időt.

A vendégmunkások és a tengerparton üdülők nyaranta több váltásban indulnak Északról Délre, és ezzel párhuzamosan Délről Északra.  Az adminisztratív határokat átlépők számát tekintve ez a mozgás valóságos népvándorlás, azzal a különbséggel, hogy ők visszatérnek kiindulási helyükre, természetes vagy teremtett otthonukba. A klasszikus népvándorlás célja az új otthon megteremtése volt, felénk a honfoglalás igencsak találó kifejezés, a területszerzés és a megélhetés biztosítása. A népek mozgását a hunok európai betörése váltotta ki a késő ókor és a korai középkor váltásának idején, és eltartott még 4–5 évszázadig, sőt, jóval tovább is, hiszen a tatárjárás is ilyen tömeges népességmozgást váltott ki Európában.

Manapság a tömeges népességmozgást migrációnak becézzük, és ugyanúgy rettegünk tőle, mint Dzsingisz kán mongol hordájától. Bár az újkori migránsok nem szervezett hordákban járnak, noha a televíziós tudósításokat elnézve ez egyáltalán nem kizárt. 2016 szeptemberében a horvát határőrök lezárták Szerbia felé a határátkelőt, mert a kiskőszegi hidat több mint másfélezer migráns szállta meg, mi meg a nejemmel a fiunk esküvőjére igyekeztünk volna Pécsre, így a násznépnek fél világot meg kellett kerülnie.

Magam is migráns voltam örök életemben, faluból kisvárosba, kisvárosból nagyvárosba ingáztam napi, heti, vagy havi rendszerességgel, miközben mindenütt berendeztem ideiglenes otthonomat, ráadásul folyamatosan úton voltam. Az úton levés a beatnemzedék filozófiája volt, valami módon, kései költésként én is beletartoztam ebbe a generációba. Jack Kerouac, a nemzedék egyik prófétája egy negyven méter hosszú papírtekercsre gépelte Úton című regényét az úton levésről, a száguldásról, a lázadásról, mint életformáról. Persze előképe is van a dolognak, például az ókori Navigare necesse est, vivere non est necesse szentencia, ami annyit tesz, hogy hajózni muszáj, élni nem. Ez a császári gondolat ugyan nem az úton levés életérzését dicsőítette, hanem a tengerészeknek szólt, akik viharban nem akartak hajóra szállni, hogy Szicíliából Rómába szállítsák a gabonát.

Az utazás az írók számára is ihlető forrás volt, már a XVII. század első harmadában megjelentek a külföldi egyetemeket látogató peregrinusok, akiket a tudásvágy és a politikai kapcsolatok megteremtése sarkallt az utazásra. A tollforgatók szívesen jártak egzotikus országokba, meg látogatták a fontos kultúra-központokat, ahonnét vagy lelkesedéssel, vagy kiábrándulva tértek haza.

A nyári hónapokban a határokat ideiglenesen megszállók a gastarbeiterek, a vendégmunkások, akik ilyenkor kapják meg a kollektív évi szabadságot, tanítási szünet van, így utazhat az egész família. Nem az Adriára vagy a görög tengerpartra, hanem Haza, bárhol is legyen az otthonuk. Tudják, ilyenkor menni kell.

A honvágy ugyanis leküzdhetetlen, ráadásul a nyugati világban szocializálódottakat fűti a megmutatkozás vágya, képesek anyagi helyzetüket meghaladó gépkocsit lízingelni, csakhogy idehaza villoghassanak, etetnek, itatnak boldog-boldogtalant, miközben külhonban sanyarognak.

A határátkelőkön néha ráfutok valamelyik kései vándorra, és amikor a vámtiszt előtt kinyittatják a járművük csomagtartóját, látom, itthonról viszik zsákban a fejes káposztát, vagy a sütni való, az ajvárhoz nélkülözhetetlen kápia paprikát.

Mert az nem került nekik pénzbe, kapták a rokonoktól. Jövőre is jönnek.
 
 
Fekete J. József (Magyar Szó)
 
Projekat „Novosti dana: Svi jezici jedno blago – multikulturalni Novi Radio Sombor“ sufinansira se iz budžeta grada Sombora. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.
Objavljeno u A nap hírei

Kontakt

Venac Stepe Stepanovića 9 (kancelarija) Ivana Kosančića 19 (redakcija, sedište) 25000 Sombor, Srbija

e-mail:

office@noviradiosombor.com

Telefon: +381-25-510-16-41
Mobilni: +381-65-8-675-445

Portal:

http://noviradiosombor.com

Internet radio: Novi Radio Sombor

http://www.omiljeniradio.com/index.php/radio-uzivo-online-srbija/1130-novi-radio-sombor-uzivo-online.html 

POSTANITE SARADNICI

Svi koji želite, možete da postanete saradnici Novog Radio Sombora, bilo gde da živite i boravite.

Izaberite oblast, pošaljite vest, informaciju, fotografije.

Dobrodošli saradnici u marketingu i oglašavanju!

Javite se na e-mail:

office@noviradiosombor.com

Telefon: +381-65-8-675-445

Top
We use cookies to improve our website. By continuing to use this website, you are giving consent to cookies being used. More details…